Nem mondhatom el senkinek.....elmondom hát mindenkinek...

Szilveszter éjjel,  konfetti , tv kabaré, család, éjfél, jó hangulat,  pezsgő,  ........5-4-3-2-1.!!!..BÚÉK !!!  , hangzik gyermeki dudaszó közben a jókívánság....csattannak a puszik...ütköznek finoman a poharak...
-Vajon mit tartogat nekünk ez a 2015 ös év ?
Nézek szerető szemekkel koccintás közben a nejemre, aki apró vigyorral az arcán nagyot kortyol , majd így szól...
-Ki tudja ?! ......válaszolja félig elharapva a szót, melyet a gyermeki zsivaj végül belénk folyt...

Ő akkor már tudta azt, amit én akkor még csak nem is sejtettem...
-
-
-
-
-
--
-
-
-
2015 május.
Telefon ébreszt, hajnal van, jócskán sötét. Mostanában keveset alszok. A fürdőszoba tükrében egy álmos és meggyötört ember néz vissza rám és ezen még a hideg víz is alig segít.. Mára felhőtlen égboltot ígértek a meteorológusok, remélem igazuk lesz és nem kelek hiába.... Régen voltam fotózni utoljára, sajnos megvan az oka... Utolsó emlékem hogy jó egy hónapja lessátram magányában folyamatosan forgott az agyam...repkedtek a "miért"-ek. Ez így nem megy... Idő kell. Idő. Az idő a legnagyobb Úr a földön. Aki vele "jóban van", az mindent megold... Talán most már elég erős vagyok, úgy gondolom... Elindulok...Ismerős az út a sötétben, Istenem régen de sokat jártam meg ezt !
Azannya! "GJONI" megint megelőzött! :) Mosolygok magamban, amikor még bőven sötétben elhaladok a szecsői albán pékség előtt és látom hogy már javában megy a munka odabent...
Megérkezek, lakat le, kapu kinyílik, majd békazenében folytatom az utam immár a gáton.. Csónakom a "Kormányzó Úr" a vízre, bepakolás, megy minden mint a karika csapás, csak csinálni kell.
Csónakmotorom halkan szeli a vizet a sötétben, szélcsend van, sötét, irány a tó közepén a nádas...
Leparkolok, cövekelek, majd várok....
Az agyam megint jár...gondolatok jönnek mennek, de már nem fáj úgy. Helyét lassan átveszi a beletörődés...a "majdleszvalahogy".  És ez jó. Ez óriási előrelépés az elmúlt két hónaphoz képest mikor is gombóccal a gyomromban keltem és feküdtem...mikor is elbújtam a világ elől bőgni.....
Végre tudok ismét a Természetre és a fotózásra koncentrálni úgy érzem. Végre megint jól érzem magam a csónakomban.. Végre nem csak az új barátom  (ami egy Honda CBF500) az, ami -teljes memória törlés után- feltölt és nem hagyja hogy rajta kívül másra koncentráljak  :) Tényleg nagy úr az idő !
-
Madarak jönnek mennek, világosodik, de igazán közel nem jön semmi. Sebaj, már ez sem hat meg. Már nem hajszolom a jó fotókat mint tavaly, már nem vagyok ideges ha nem jön semmi. Az elmúlt két hónapban az élet nagyon sok mindenre megtanított, pl. úgy mint "elfogadás", "beletörődés"... és arra, hogy ebben az életben minden, azaz minden megtörténhet! (és persze annak a fordítottja is...)
Nézem a felkelő napot, ahogy megszínezi ellenfényben a párát. Gyönyörű jelenség ! Gondolatban azért csak odaképzelek egy pár verekedő szárcsát...:)  Óó Istenem, de szép lenne ! Talán majd egyszer...
Reggelizek, majd a gépemet babrálom.
Jé !!! Képek !! Azannya ! Nem is rosszak !  Ekkor nyilal belém a felismerés : hát én jó egy hónapja voltam itt fotózni !  Azaz csak kattingattam... Az nem volt fotózás, csak kattingatás... Abban a lelki állapotban képtelen voltam a madarakra koncentrálni. Ám mára az "Ami nem öl meg az megerősít" elv alapján, immáron túlélőként , érdeklődve szemlélem saját képeimet a gépben. No nézzük csak ! :

Csak úgy komment nélkül...:

Most szeptembert írunk. Annak is a végét. A képek és az írás csak most kerülnek publikálásra, miközben apró mosolyt csalnak az arcomra. És ez jó ! Pár hónapja még csak vissza sem néztem őket az LCD n... Nem képzeltem bele az utómunkát, nem gondoltam hogy "talán nem is olyan rossz képek ezek, blogra elmennek!" !  Nem is tehettem, hiszen akkor csak a testem járt itt... A lelkem meghalt. Megölték....Megölték, majd sötét gödörbe dobták....földet dobtak rá, hogy gyalázatos tettük sose derüljön ki....aztán gyáva módon elszaladtak a gyilkosok.... Máig felfoghatatlan, de az szúrt hátba, akit a legjobban szerettem és akiben a legjobban megbíztam....Az, aki fontosabb volt az életemnél..., az akinek odaadtam belőle 18 évet.... Az, akiért a tűzbe is bementem volna....az , aki örök szerelmet és hűséget ígért nekem...
De nem tehettem semmit....hónapokig tartó gusztustalan hazudozás,megcsalás után végleg elment...
Ennyi...vége....
...
...
Ám a föld megmozdul és egy kéz markolja a gödör peremét....a gyilkosok nem végeztek tisztességes munkát....Ez az ember túl makacs ahhoz, hogy meghaljon !...ilyen gyalázatos módon engem nem lehet elpusztítani !   Immáron felállok, leporolom magam és ha begyógyulnak a sebeim, megmutatom a világnak hogy élek ! Jobban mint valaha !  Dühös vagyok és csalódott....de már erős is...mert ami nem öl meg ugye...
Igazság? Nincs igazság !
Tanulság ?..Csak magam vagyok, meg a gyermekeim és a családom...csak a vér számít, semmi más !!
Az igazságszolgáltatást pedig rábízom az Jóistenre...majd ő tudja... Hiszen egy dologban sosem csalódtam:   
"Mindenki amit érdemel , végül azt kapja !!...."