24.

 

Jó dolog, ha az embernek van egy saját , fix leshelye. Pláne ha vízhatlan...nagy panorámaüveggel, szép kilátással, fűtéssel...:)...etető/itató,  "túinvan" ... Nincs többé lehetetlen időjárás, eső, hó,  mindig akad fotózni való...:)

Így volt ez ma is. Egy enyhe februári, esős nap, másnak tán eszébe sem jutna gépet ragadni, nekem mégis mehetnékem van, szerencsére van hova..

 Nagy csodákra persze nem számítok, nem is sok ideig tervezek kint lenni, de hátha jön valami.

Az első vendég egy szokásos közép fakopáncs:

 

 Aztán egy érdekes , farok nélküli széncinege is bejött. Szegénykémet talán karvaly téphette meg, de szerencséjére túlélte. Cserébe az élet megfosztotta őt a farkától...nem lennék a helyébe...:(

 Egy barát az esőben...

....nagy fakopp is esőben...

 

 

..egy kékcinege szintén esőben...

 Ez a szajkó pedig agyonra elázva érkezett...

egy szokásos csúszka...

 és a lesem 24. fajtájú madárvendége, az erdei pinty:

Egy kis  vörösbegy szállt be igen igen elázva akkor , amikor is az eső kezdett havazásra váltani...

..nem sokat teketóriázott...

 

 ...felugrott az ölyveknek kirakott beszállóra....

...aranyos volt és tetszetős ezzel a szép tölgy háttérrel...

Szerencsére elkezdett jobban esni a hó..

A nagy fakopáncsot már komoly hóesés fogadta ugyanitt..

a visszatérő vörösbegyet még komolyabb..., de állta a "sarat" azaz a havat a kismadár...:

az erdő is meseszép ilyenkor...

...meg a tuskó is, amit ide cipeltem, hogy ragadozó madarak tetszetős beszállója legyen...

..ám madár hiányában csak a tuskót fotózhattam..:( 
De jól is mutatna rajta egy egerész !

 

 

 

De nem jön. Inaktívak ma a madarak, talán megérezték a rossz időt. Jómagam is a meleg szoba hajlékát választom, egy művészképpel búcsúzok, főszerepben a tuskóval...:)