És igen ! Hólepel bizony. Ma hajnalban már a lesben bizonyosodom meg erről, de madár az alig jön. Van 10 óra is mire az első vendég beesik. Egy kíváncsi holló :
..kíváncsian figyel a lesbe befelé, hátha az objektíven át meglát valami gyanusat....
,,ám álcám remek...nem vesz észre.....nyugalmát hosszú "korrrogásokkal" bizonyítja..:
ahogy csak tudja hallatja érces hangját..:
..még menet közben sem marad csendben..:) :
Célirányosan megy előre, azaz mennek.... Időközben párja is a segítségére siet, hogy ketten próbálják meg az ebédelő egerészölyvet elkergetni...
Ám az ölyv nagy falat... Mégiscsak egy ragadozó madár a maga fegyvereivel : tűéles karmok és hegyes csőr, na és persze nem fél őket használni ....
Hollóink persze nem buták... nagyon tudják hol a határ... vagy mégsem ???
Először csak kerülgetik az ölyvet...ez amolyan "lelki terror"....:)... hátha elmenekül...hátrahagyva az ebédjét...
Ez ma nem vezetett eredményre... így aztán jöhetett a sunyi "hátba-" akarom mondani "farbatámadás" :
Na az ölyvnél ez már kiverte a biztosítékot....Mérgesen fordult hátra, szemeivel fenyegetően nézett a hollóra..:
...majd újabb menekülés...:
Hollónk teljesen be volt kattanva ! Nem ezt szoktam meg a fajtájától. Kezdtem bizakodni, hogy csak elmegy az esze és nekimegy az erősebb egerésznek, ami nem kis örömet okozna egy magamfajta lesifotósnak...:)
Csak nem hagyták békén az ölyvet...Közben jött a párja is, hogy míg ő eltereli az ölyv figyelmét, addig a másik hátulról újabb támadást indíthasson...
"Minden egerek rettegett ragadozója" ezt már nem tűrhette...és felvette az elszánt "soha nem adom a kajámat" nevű harci pozíciót ! :)
Ekkor már kiderült hogy a hollónak csak a szája , azaz a csőre volt nagy... nem merte vállalni a nyílt sisakos küzdelmet az ölyvvel. :( Védekezésképpen hatalmasat hátrált, szerencsére még épphogy nem ugrott ki a képből, így megadva nekem a nap képét:
Az ölyvnek is elég lett a műbalhéból, karmai közé fogta a falatot és nyugodtabb körülmények közé vitte azt :
Hollóink tehát elérték fáradozásukat, elkergették a betolakodót. Örömükben e vagy csak levezetés képpen nem tudom, de érdekes kis örömtáncot jártak ..:
Ám figyelmük rövid idő múlva a tó végébe irányult:
...egy éhes szürkegém érkezett:
Vesztére ! A "harcban" edzett hollók másodpercek alatt nekiláttak , hogy közöljék a gémmel, rossz pályára érkezett !
Íme:
Hosszú csőr ide vagy oda, az akaratosság és az arrogancia még nála is nagyobb fegyver. Jól tudják ezt a hollók is, és akinél lehet alkalmazzák is. Ebben (is) okosabbak a többi madárnál !
Na és persze az összetartás, nem csak a párok között, hanem a fajtársaikkal is.
Ezen tulajdonságaik azok, amelyek miatt a holló állománya az elmúlt évtizedben eléggé megerősödött. Na és ezen tulajdonságaik azok, amelyek miatt kergetik el a náluk sokkal nagyobb rétisast is, pl. az én lesem környékéről ...:( A mai nap egyértelműen róluk szólt.
Nem is gondoltam volna, hogy a hollók ennyire erőszakos, szemtelen népség!!!
VálaszTörlésAnnyira jók lettek a fotók és a történet is hozzá, hogy öröm olvasni :o))) Köszi! :o)))
Csodás képek, kiváló fotók... Minden kattintás megelevenedik. Gratula Miki!!! Üdv: Tomi
VálaszTörlésMiklós! A hollók okosak. Szerintem nagyon is jól tudták, hogy ott ülsz a lesedben! Hiszen előbb benéztek, majd úgy tettek, mintha nem látnának, de beindították a produkciót. Egyszerűen be akartak kerülni a blogodba!...... :) Ki járt túl kinek az eszén?
VálaszTörlésÓóóó, hogy ez nekem nem jutott eszembe ??!!! :)
VálaszTörlésLegközelebb mondjuk eljátszhatnák azt is, hogy engedik a rétisast leszállni, majd 3 irányból 4 en húzogatják a tollazatát 5 felé! :)))
Remek képek! Emelem a kalapom!
VálaszTörlés