A tavalyi képekből kiindulva, gémekre, kócsagokra, egerészölyvre, szarkára és esetleg rókára, rétisasra lehet majd számítanunk.
Hát ma elérkezett a "szüret" ideje is, hajnalban a felkelő nap már a lesben talált.
Felhő kevés volt az égen, de nagy köd lepte el a tavak környékét. Az első vendég még a nap előtt egy holló volt:
Nemsokára a köd beadta a derekát az egyre erősödő sugaraknak, érdekes látvány volt a ködfelhőn áthatoló napsugár...:
A madarak (főleg egerészölyvek) jöttek-mentek, de leginkább csak mentek... Mintha féltek volna valamitől, nem mertek a les közelébe jönni, nagy távolságokról figyelték a kitett csalétket.
Tavaly ilyet nemigen tapasztaltunk, igaz a minusz pár fok nem a legnagyobb kihívás ezeknek a madaraknak...
Legnagyobb meglepetésünkre az első igazi vendég egy öreg rétisas volt, természetesen "lőtávolon" kívül...:
Nagyot dobbant a szívem amikor megláttam a levegő királyát ! Talán bejön a les elé? Vagy ő is csak távolról figyel ?
Aztán persze elrepült...fel egy magas fára. Távcsövemmel követtem a fáig , ott azonban nem lehetett nyugta ! Egy holló folyamatosan piszkálta ! Nem értettem. Hogy meri piszkálni a levegő urát, akinek a megjelenésekor általában minden madár a szárnya alá dugja a fejét és síri csendben marad, aki a hollónál 2-3x nagyobb ??? De merte. Sőt elkergette a fától is. Egyenesen felénk ! A les felett repültek el pár méterrel, a sas hatalmas árnyat vetve a leskunyhóra...:
Hatalmas volt és nagyon nyugodt. Szerintem ha akarná , óriási csőrével egyszeriben letépné a holló fejét...de nem tette. Csak nyugodtan odébbszállt. Hát úgy látszik ilyen világ ez: a pénzszállító biztonsági őr lop, a rendőrt megverik, a rétisast elkergetik...
Ám hirtelen kettévált az útjuk, az öreg rétisas pedig egy félfordulattal pontosan a leskunyhó elé ereszkedett ! Szívem a torkomban dobogott,nem akartam kattogással, rossz mozdulattal elijeszteni, de nem engedhettem el kép nélkül..:
10 másodpercet töltött a földön, majd megérkezett az üldözője és elrepültek...sebaj !
Boldogan nézegettem vissza életem első , igazi , közeli sasos képét. Sikerült ! "Itthon", nem fizetős, kényelmes, fűtött idegen lesből sok száz kilométerre innen ahogy mostanában szokás, hanem saját magam erejéből, saját leskunyhóban , saját etetéssel. Kivártam az éveket, kiböjtöltem, de megvan ! Biztosan lesz szebb is majd, meg jobb fényekkel, de ennek én most nagyon örülök !
Úgy érzem, így az igazi a beteljesülésem ezzel a nemes madárral ! Itt és így volt megírva, nem volt szabad a dolgok elébe vágnom.
..
Volt időm a képek nézegetésére, a várt madárroham elmaradt. Érthetetlen módon egyetlen szürkegém, vagy nagy kócsag sem jelentkezett. A nap folyamán mindössze egyetlen egerészölyv jött éhségét csillapítani. Szerencsére már messziről le tudtam követni, így nem volt nehéz pár repülős képet is készítenem róla:
Hát ennyi történt ma + néhány rövid video snitt. Egyrészt sok, másrészt kevés, de nekem mára bőven elég...
10 lesben töltött óra , 10 igen értékes, régóta várt másodperc....
Azóta csak a sas jár a fejemben, talán vele is álmodom majd ..álmomban óriási sárga csőröm lesz, 2,5 m es szárnyfesztávom és a magasból nézem ahogy a többi madár érkezésemkor mind riadtan elijed...
Köszönöm a Sorstól a szép karácsonyi ajándékot ! :)
Kitartásod meghozta megérdemelt jutalmát. Gratulálok az élményhez és a szép képhez.
VálaszTörlésSzuper képek, főleg az öreg réti. Életre szóló élmény lehetett. Kívánom, hogy hamarosan bejöjjenek az igazi mínuszok és akkor már nem fognak tudni ellenállni a ragacsok a kísértésnek!
VálaszTörlés