Ismét a lesnél...

Jópár hideg nap után végre tartósan is megmaradt a leesett 10 cm körüli hó. Sokszor megfogadtam hogy csak akkor megyek ki az uj leshez fotózni, ha végre süt a nap is. Az igazán jó képhez szerintem elengedhetetlen a megfelelő napsütés. 1 hetes téli szünetem alatt erre csak ma volt lehetőségem. Érkeztemkor nagy élet fogadott, fácánok repültek el vagy 10 en, kismadarak rebbentek szét. Nem kellett soká üldögéljek, az éhes madárnép újra visszajött az etetőhöz. Hihetetlen, de vörösbegyről eddig nem volt igazán jó képem, most lett..:) :




Ezután egy szajkó érkezett:



A citromsármány is állandó vendége az etetőmnek:



Csakugy mint a mezei verebek. Akik annyira összeszoktak zsúfolódni a farönkön, hogy egyszer az egyiknek nem jutott leszállóhely, és a másikok hátán landolt....:)




A verebek igen vicces látványt nyujtottak... A széncinegék viszont nem ennyire "szocializálódtak" a saját fajtájukkal, sőt ! , többször perlekedés alakult ki közöttük...Lehet hogy ez már a tavaszi párválasztás "előharca" ?:




A kékcinegék mindig levesznek a lábamról az egyszerűségükkel és gyönyörű tollruhájukkal..:




Sajnos a hiányolt fajok ma sem jelentek meg, így egyre bizonyosabb hogy nem is járnak be az etetőre. (pintyek, meggyvágó, karvaly, őszapó stb) A sok hiányzó miatt mármár iskolai szünet elrendelésén gondolkodtam, amikor egy piros pöttyöt láttam meg a szemközti bokrosban: süvöltő ! Egyik kedvenc kismadaram, jól tudtam hogy sajnos ő nem jár be az etetőre... Sebaj, ha mohamed nem megy a hegyhez....akkor én erre rácserkelek. Felfedve magam kijöttem a lesből, és közelebb osonva próbáltam a süvöltőket lencse végre kapni. Sajnos elég bokros részen mozogtak, de így is életem eddigi legjobb süvöltős képét sikerült megcsinálnom:



Ezzel a süvöltős képpel és vegyes érzelmekkel el is indultam hazafelé... Útközben azon gondolkodtam hogy vajon tartogat e meglepetéseket még számomra idén a lesem, vagy lefotóztam már mindent ami odajár ?