A homokbánya

Nemrég megérkeztek a várva várt gyurgyalagjaink a kókai elhagyott homokbányába. Igen, gyurijaink, ugyanis ez a színpompás madár az MME Kóka Csoportjának a "címermadara" , ahol én is madárvédelemben tevékenykedem egy ideje. (www.mme-koka.hu) A bánya még érkezésük előtt fel lett készítve egy közös munka folyamán, kiigazítottuk a partfalat és gaztalanítottuk a telepet, hogy érkezésükkor a legnagyobb rendben legyen minden.
Ma hajnalban már korán kimentem és a lessátor felállítása után néhány beszálló ágat tettem ki nekik. Napfelkeltével egyre aktívabbak lettek, majd hamarosan neki is láttak a napi teendőknek, mint pl. a fészkelőhely kitakarítása..:



Hamar észrevették az új , kényelmes "kiülő ágat" ami persze némi területi vitára adott okot, nem kis örömömre..:) :



Persze azért nem csak csupa veszekedés az életük, jut idő a romantikára is... :



Sőt ! Rendkívül érdekes, ahogy a hím ajándékkal kedveskedik a tojónak és néha egy egy finom falatot hoz neki az áhított szerelem reményében:



Nem is értem hogy az embereknél miért nem elég ehhez egy lódarázs.....:)) De tény hogy náluk működik a dolog, a jutalom nem marad el..: (Elmúltál 18 éves? Ha igen lapozz tovább...)



Szóval így zajlik gyurgyalagjaink élete, köszönik jól vannak. Remélem hamarosan az utódokról is készíthetek pár felvételt...:D

Rókakölkök...

Pár napja Szabó Endre fotósbarátom bejelentkezett,mégpedig hogy az általa ismert tavalyi róka kotorék lakott, és ha gondolom menjek és próbáljak meg kisrókákat fotózni, neki már sikerült. Sajnos az általam ismert kotorékok vagy lakatlanok, vagy fotózhatatlan helyen fekszenek, így örömmel fogadtam a tippet. Tegnap hajnalban már a helyszínen voltam , de annak ellenére hogy az első májusi hajnalt köszönthettem napsütésben, a kölykök és így a képek is elmaradtak...:(
Ma hajnalban ismét bepróbálkoztam....sajnos felhős idő volt, némi esővel, így nem sok reményt fűztem a dologhoz. A gépet is eltettem, félve a beázástól. Úgy 8:30 körül járhatott az idő, amikor elkezdtem csomagolni. Az utolsó utáni pillanatban pillantottam meg egy pár vörös fület a magas fűben, amint éppen odébbvándorol pár métert..:) ...... Ugy 30 percig maradtak kint (ketten voltak), de elég álmoskás hangulatban voltak, nélkülözve minden akciót. Így be kellett érnem "sima" rókakölyök fotókkal a magas fűben, bevallom nagyon örültem nekik..:)) Mégegyszer köszönöm a tippet Endrének !

a májusi eső aranyat ér....

Hűű, de gazdag lenne kis országunk ha a fenti állítás igaz lenne.... Nem kell bemutatnom a mostanában esedékes időjárási viszonyokat olvasóimnak, hetek óta folyamatosan esik az eső, országszerte árvizek, viharok tombolnak, elárasztva mindent.. Lassan nekem is pszihológus kell, hogy fel tudjam dolgozni ezt az állapotot...pedig mi még nagyon szerencsés helyen lakunk...
Szakorvos hiányában dacolok a rossz idővel és meg akarom mutatni neki, hogy csak azért is kimegyek fotózni. Így a ma reggel ismét a tónál talált, bár különösebben jó képet nem csináltam de íme pár érdekesség:









Aztán 10 óra felé rákontrázott az idő is és hatalmas felhők lepték el az eget.
Ez sem tudott visszatántorítani hogy délután még ne nézzek kicsit szét a területen, de ekkor az esőben már csak egy ázott, fáradtan felkelő őzbakot sikerült találnom, félig téli félig nyári "szerelésben":


Próbálkoztam még némi makróval is, de nem akartam szétáztatni a gépet és hamar feladtam ezt a műfajt is. Hazaérve és kiszállva a kocsiból hangos kiabalásra lettem figyelmes. A tavalyi fakopáncs odút amely a szomszéd szilvafája törzsében van, egy seregély vette birtokba. (a fa azóta félig ki lett vágva, de a törzs megmaradt..) Hangos, változatos kiabálással és szárnyait verdesve szinte "kérte" hogy fotózzam le..:) Természetesen ez nem nekem szólt, de egy ilyen szép nászruhás példányt vétek lett volna kihagyni. Egy kisteherautó hátuljában rejtőztem el az eső elől, és hallgattam ahogy ez a szép madár a sárgarigótól a jegesmedvéig mi minden hangot tud utánozni...

csúcs egy család..

Ma délután ismét a csukokhoz mentem, remélem nem fogja megunni a kedves olvasó őket..., én nem tudtam. Valszeg már a fiókanevelés, etetés ,project mehet, mert szüntelenül kapkodták el előttem a rovarokat, nem kis örömömre.. Egy tövisszúró gébics párnak is megtetszett a vadászterületük, mert (bár kissé messzebb) néha meg megjelentek a lucernatábla szélén pár perc fürkészésre...

Főpróba a vízi lesnél...

Ma hajnalban már 4:40 kor kint ültünk a lesben. Sajnos még némi munka várt ránk, ezért még egy fél órát zörögtünk, szöszöltünk...(állványfej rögzítés, szunyogháló stb..) A reggel szép ködös, párás tófelszínnel köszöntött ránk, viszont a madarak valamiért egész délelőtt kerülték a les környékét..:( Sajnos a nagy távolság miatt így igazán jó képeket nem tudtunk készíteni, de a cél inkább a les próbája volt, ami sikerült is, mert jópár dologra rájöttünk közben. Megfigyelt vízi madarak a lesből: szárcsa, kis vöcsök, tőkés / cigányréce, szürke gém, vörös gém, nagy kócsag, búbos vöcsök, bütykös hattyú. Távozásom után (10 ó) a madarak is közelebb merészkedtek a leshez + Sanyi kolléga később egy vidrát vélt felfedezni , aminek azért a jövőre nézve igen megörültem...








Délután a magam készítette mobil lessátrat akartam tesztelni, ezért kerestem egy erre alkalmas helyet. A választás igen jól sikerült, egy cigány csaláncsúcs pár vadászterületére keveredtem... A les is és a Sigma 1,4x konverter is jól vizsgázott a felhős időben, bár még lesz mit javítani a "csukos" képeken....

Minden-ki valakié.....

Érintetlen természet? Ugyan... Ebben a világban már szinte minden fel van osztva és minden valakié...Ennek lehet éppen jó és rossz oldala is, nekem szerencsére most a jót sikerült megtalálnom...
Történt ugyanis hogy nemrég a vácszentlászlói tavi lesemet látogattam meg. Sajnálattal állapítottam meg hogy valaki széttörte az ajtót, leszedte az ülőkét, besározta az üveget stb.. és sajnos mindezt nem "pont előttem" tette...grrrrrrrrrrbummmmm
Arról nem beszélve hogy a "sporthorgászok" a nádat kivágva betelepültek szinte a les mellé..:( A víz szintje is kb 80cm t csökkent, a madarak száma pedig jelntősen visszaesett. Nem fért kétség hozzá: innen menekülni kell !

Les fel utánfutóra, a kiszemelt hely egy, a közelemben lévő tavi világ: a tápiószecsői halastavak. Ezek közül 1 tavon lehet horgászni, a többi pedig elkerített halnevelde, igazi madár és vízi paradicsom. A tulaj (egy igen barátságos és természetkedvelő úriember) útján sikerült eljutnom egy, már régebb óta ott fotózó taghoz, legújabb barátomhoz Takács Sanyihoz. Nem kellett hosszú idő hogy kiderüljön, a párhuzamos idiotizmus micsoda barátságokat szül...:) néhány nap múlva mindketten az áprilisi 10 C fokos vízben találtuk magunkat lesépítés közben... Ez ma már tényleg jó vicc és emlék, de akkor annyira megviselte a lelki világomat hogy még werkfotót se csináltunk róla...egyszerűen szétfagytunk ! De a cél elérve: les áll a cölöpökön. Az újabb munkanap werkfotóit lentebb láthatja a tisztelt publikum,mondjuk ez sem az egyszerű kategóriába tartozott...:)
A főpróba most hétvégén lesz, szval "ne menjenek messzire, reklám után visszajövünk ! "