Pontosan e kettő dolog kellett hozzá , hogy két őrült természetfotós (nevezzük őket mondjuk Sándornak és Miklósnak...) egy raklapokon vízben álló hasalós lesbe kuksoljanak hajnali 6 órától délután 5 ig hálózsákban... De hát a sikert nem adják ingyen. Nem mondanám hogy "biztosra mentünk", de azért valószínűsítettük hogy ma lesz élet a les előtt.
Alig világosodott ki, egy ölyv máris lecsapott a kajára,majd egészen közel, portréra alkalmas távolságra is bejött:
Az ölyvek után szarkák érkeztek, vicces futással közelítették meg a csalit:
Az ölyvek gyakorlatilag egész nap jöttek mentek, és folyamatos balhéba voltak mind egymással mind a szürke gémekkel. Érdekes hogy egyedül a szarkákat nem bántották, megfigyelésem szerint azért mert a szarka sokkal fürgébb mindegyiknél és idővel rájöttek hogy esélytelen és egyben időpocsékolás is a szemtelen szarkákat hajkurászni. Maradt a mogorva "szemmel verés"....:
Lassan a szüke gémek sem bírták tovább és egyre közelebb húzódtak:
Ekkor már érezhető volt a feszültség a levegőben, majd rövidesen be is robbant a puskapor..:
A két gém a "bemelegítés" után úgy felbátorodott, hogy még az ölyveknek is nekimentek. Úgy érzem, ekkor készítettem a "nap képét":
Ezután viszonylagos csend lett, majd egy igen érdekes kinézetű szürkegém érkezett:
Majd egy nagy kócsag közelített , de neki ez a puskaporos hangulat túl sok volt ahhoz hogy megközelítse a vitatkozókat. Csak távolról és igen érdekes pózban szemlélte hátha leesik neki is valami a közös asztalról:
Nem mondtam még a "nap fénypontját", ami sajnos csak tényleg egy pont volt... Egy öreg rétisas ereszkedett le a les elé, de mintha csak az lett volna a cél hogy lábával a jeget érintse, azonnal el is ment...kép nélkül.
Mint említettem megvártuk hogy besötétedjen, és csak ezután hagytuk el a lest, amit már nem bántam,mert minden alkatrészem teljesen elzsibbadt... Amelyik nem, az pedig megfagyott.... Ennek és a teljes megfázás ellenére, azt kell mondjam: MEGÉRTE !
