Csodafegyverek....

Szóval a múltkori írásomat a "csodafegyvereimnél" hagytam abba. Minden magára valamit is adó fotós sokat "spekulál", hogyan tudna jobb képeket készíteni.... Magam is így vagyok vele. Egy időben abban láttam a megoldást, hogy "ha többet ott tudnék lenni a helyszínen, a nélkül hogy ott lennék a helyszínen"...:)  Egy madarakra optimalizált infra csapdát terveztem és alkottam meg, melynek lényege, hogy ahogyan a madár berepül a jel adó és a vevő közé, ez elexponálja a gépet. Az "alkottam meg" kifejezés nagyon nagyképű dolog, mert komoly segítségemre volt a téma régi specialistája, Forrásy Csaba. Fotós berkekben nem kell bemutatnom Őt, régi katalógusok, természet könyvek mind tele voltak a képeivel. Nem vagyunk egy korosztály, mégis szívesen fogadott budapesti lakásában, órákig beszélgettünk. Ennek már vagy 6 éve... fogalmam sincs, mi van vele azóta... ha hallja, innen üdvözlöm! :)

Szóval infra csapda, képekben...természetesen mindent magam csináltam ezúttal is....:

Alakul a project a műhelyben.....:

A beszállót egy vas dobozkába rejtett Canon 550D és egy fix 100 F2 objektív "figyeli"...

Itthon volt a főpróba, ahol is főleg süvöltők voltak a fő célpontok... Íme pár fotó ami ezzel a rendszerrel készült ..:

A rendszert megpróbáltam a vércséknél is élesíteni. Sajnos ezer buktatója van... Ha nem az akksi merül le, akkor valahol beázik... vagy a szél fújja szét a terveimet valahol stb...... ha épp nagy nehezen végre minden működik, akkor a főszereplők nem partnerek a terveimben.... Mintha csak direkt szívatnának !!   :((                                               

Szóval ennyit az infra csapdáról. Van benne tartalék még, lehet vele ügyeskedni, de a rengeteg buktató miatt nehezen adom rá a fejem... Itt lapul a fiókban, talán nem is oly soká újra beélesítem valahol....

A másik dolog egy tavi megfigyelésemen alapult. Nevezetesen, hogy tavasszal jó pár hétig nagyon tiszta a halastavak vize. Mondhatnám hogy a "mikrobiológiai folyamatok még nem indulnak el a fotoszintézis hiányában" vagy valami hasonló zagyvaságot, de igazából fogalmam sincs hogy miért..:) A lényeg , hogy egy időben terveztem a madarak víz alatti fotózását. Ezt egy mozgó műkacsába épített víz alatti fényképezővel akartam megvalósítani, természetesen az egészet távirányítással vezérelve...:D  Ha valaki azt hiszi most , hogy bolond vagyok , az csak figyeljen !  "nafogdmegasöröm"..... :D 

Először is kellett ugye egy műanyag réce.... ezt anyumtól nyúltam le... A kutya kissé megrágta a fejét, de gondoltam a célnak megfelel....felnyitottam a hátulját, ahol a motor és az akksi kap majd helyet...:

Ezután elmentem bevásárolni egy erre szakosodott üzletbe, motor, tengely, meghajtás, akksi, távvezérlők , relék, propeller stb.... És szépen kezdett kialakulni a dolog... Jópár este ráment...:)

A kacsa begyénél helyezkedik el egy vízalatti tokban egy Canon EOS M Apsc fényképező + 22 F2 obi.., melyet egy kis szervo motor exponál egy általam távirányítóval vezérelt karral...:) Az egész stabilitását egy hungarocell lappal oldottam meg, melyet gondosan kellett kivágnom ahhoz, hogy a fényképező félig a vízben legyen és félig a víz felett...:

Természetesen itt sem maradhatott el a főpróba.... először a kislányom volt a tesztalany a fürdőkádban...:)  :

Nagyon élvezte a merülést... ha nem veszem ki a kádból , talán még most is a víz alatt lenne....:D 

Jót bohóckodtunk, de jöjjön egy igazi próba !  Beküldtem a kacsát a közeli halastóba... remekül farolgatott a vízen... mindenki irányítani akarta persze...:D  Kissé aggódtam hogy ha leválik a hungarocellről, végleg alámerül.... de egész jól bírta a kiképzést.... Ráfordultam "magunkra", majd vakon exponáltam párat.... íme az "önarckép"  félig a víz alól...... :D        

Természetesen élesben madarakra is kipróbáltam. A Városligeti tavat néztem ki e célra, mindig van rajta jó pár tőkés városi kacsa, talán nem is túl ijedősek.... Ha közelebb tudnék menni a kis kacsámmal hozzájuk.... Na a problémák itt kezdődtek...:(  Hiába hogy városi buta kacsák, szinte emberi kézből eszik a maradékot,  az én kacsám "robot" mozgása nem tetszett nekik és azonnal kiszúrták , hogy valami nem stimmel... ez a "lény" nem közülük való...! Próbáltam szépen, finoman.... de nem tudtam közel menni hozzájuk, sőt, hiába álltam meg egy ponton és vártam hátha..., sajnos ők se mentek  közel, valósággal kiközösítették az én kis kacsámat!....:(  Felháborító ez a fajta városi magatartás, nem ezt vártam! A főpolgármesterhez fogok fordulni sőt az ombudsmanhoz, a kacsák vezetőjéhez, bárkihez aki forintális megnyugvást tud adni nekem, hogy ennyi szerelés kínlódás stb után itt elhasaljak....  Ezen a ponton elfogyott a türelmem, a project bekerült az infra csapda mellé .....  Talán egyszer ismét előveszem ezt is ha újra kísérletező kedvemben leszek...:)

E sorokkal zárom ezen irományom és a múltat, a következőben beszámolok az aktuális fotós projectjeimről, nevezetesen mi újság jelenleg 2021 áprilisában a toronylesnél és a tónál ? 

2/2 ....

 ...miután meguntam a pakolgatást, felmásztam a határban egy öreg akácfára és kiraktam a vércse odut. A rá következő évben- nagy meglepetésemre- a madarak bele költöttek! Ekkor indult el az agyam, hogyan s mint lehetne ebből fotó? A következő év februárjában rászántam egy egész vasárnapot és 40x40 es zártszelvényekből összehegesztettem egy 5m magas lest, amit ki is vittem a helyszínre, az odútól nem messze helyeztem el. A madarak ilyenkor persze még sehol sincsenek, és csak remélni tudtam, hogy áprilisban visszatérnek az odujukba:

Áprilisi visszatértemkor már messziről láttam, hogy a vércse minden gond nélkül elfoglalta a jól megszokott lakhelyét ! :)

...jó másfél hónap múlva pedig felmásztam a fára és az odu ellenőrzésem során örömmel láttam, hogy a kismadarak szépen fejlődnek, teljesen rendben vannak...:) 

A fiókák kikelése után sokat kijártam a lesbe és még többet tanultam ezekből az alkalmakból. Minden egyes észrevételemet feljegyeztem magamnak a későbbi hasznosítás érdekében... Az év legjobb fotója innen ez lett: 

Sajnos az öreg akácfán nagyon sok beszállási lehetőség volt a madaraknak. A hozott zsákmányt először itt tették le, majd innen egyből az odúba repültek vele. Ritka volt ha a beszálló ágra ráültek... így aztán úgy döntöttem, az odut a lesre teszem és a lest átköltöztetem 50m el a közeli gyümölcsös egyik nyíltabb , füves részébe. A tulaj szerencsére jó ismerősöm, ezúton is köszönet érte ! :)

Szintén februárban már a helyén volt a les, hogy ne zavarjam a madarakat ha eljön az idő...

Csodálatos dolog a napkelte egy ilyen magasságú leskunyhóban a madarakra várva...:) 

Készültek jó képek, de mégsem vagyok valahogy elégedett.....:

...egy ilyen lesben, ahol az ember szó szerint 2 cm re van a madaraktól...(ennyi az OSB vastagsága) valahogy mást vártam. Hogy mit? Nászolós képeket... ajándékozóst, gyíkos, siklós, jegesmedvés, mittudomén képeket, ahol valami rendkívüli történik vagy ilyesmi...Érthetetlen, de nem tudtam róluk berepülő képet készíteni sem. :(( A mechanizmus az, hogy a tojó folyamatosan a les 200m es közelében őrködik. A hím hozza a kaját... találkoznak egy kerítésoszlopon... átadja a tojónak a zsákmányt..

-na itt kellene nekem exponálnom nagyon aktívan..- majd a tojó berepül az oduba, de nem ám egyenesen, hanem alul indul...és az utolsó 20m en kapja csak fel a magassági kormányt az oduhoz. Szóval 100m ről indul... itt még nem fogja az AF... aztán villámgyorsan közeledik... és mire megtalálnám a keresőbe, már kapja is fel a kormányt és villám módon be az oduba...:((  Egyszerűen esélytelen vagyok arra hogy röptében teleobjektívvel lefotózzam! Elképesztően bosszantó... Egyszer megtettem mobillal....még szezon elején....de ennek ugye nagyon nagy a mélységélessége + széles látószögű....így nem nagy dolog...:

Iszonyat gyors... és itt még egyenesen is jött soso... ami a ritkább... általában alulról kavar felfelé..

Íme itt van ő, "villámka"...:D  ...kiszedtem belőle azt a kockát amit majd egyszer szeretnék telével is kb lefotózni....

Szóval sok csiszolni való van a lesen. A legidegesítőbb dolog az, hogy amíg én fent várok a vércsékre, alul folyamatosan virgonckodnak az állatok! Hol egy kakas sétál be a les alá, hol egy őz... Amikor persze lent hasalok be mobil sátorral, akkor meg fent a beszálló ágon vigyorog a vércse.... grrrrr...

Egyik régi kedvenc mesefigurám , a Nagy Ho-ho-horgász szavai jutnak eszembe! : "Na várjatok csak, van még egy két trükköm!"  :D  ...és valóban, begurultam és tavaly átépítettem a lest. 

Nem volt egyszerű project... Először is be kellett vinnem a céghez, mert áram és egyéb segítségek hiányában kint ez nehezen ment volna... Például targonca is alig van a határban...pedig jól jött az építéskor...:

...aztán amikor minden elem "levágódott, kifúródott, lefestődött", mint egy IKEA bútor, elfért egy kis utánfutóban....., lehetett kivinni...:) :

...már csak össze kellett állítani az új helyen......... (mert közben megint odébb költözött 100m el..) :

....természetesen belül átjárható.......három szinten, szinte minden....:D  

Íme az első három szintes lesem..:D   :

némi eleség elé,  hogy vonzó is legyen a madaraknak....:

Jó pár vasárnap ráment, mire minden a helyére került... még javában fúrtam faragtam, amikor a kakas mit sem törődve , már rájárt az ocsura...:)  

Remélem ilyen jó lesz a tavaszi  folytatás is és akkor minden rendben lesz...:)

.....

.....

Szóval az egyik nagy reménységem az idei tavaszra ez a "leskunyhó".  A másik pedig a tavon lévő úszólesem, amely nemrég az alacsony vízállás miatt megfeneklett... Bízom benne hogy nem ragad le és a tavaszi áradással ismét aktívan használhatom...: 

Szintén sok éves tapasztalat, hogy a tavasz eljöttével elképesztően rám tör a fotózhatnék...:)  Annyira, hogy hétköznap sem bírok magammal és munka előtt is kilopózkodom akár csak egy fél órácskára... Eddig csak úgy kifeküdtem mobil fekvő lessátorba... a hideg földre... hajnalban cipekedve...kényelmetlenül.. stb.. Persze nem mondom, hogy ennek nincs meg a varázsa, sőt! Tavaly sok sok kifekvés után ez is eredményt hozott végül nekem, igaz nem hajnalban hanem naplementekor... Egy poros út mellett dobtam le a sátram, mert kifigyeltem, hogy egy kakas előszeretettel használja dürgő helyéül a poros mellékutat... Álmomban sem gondoltam, hogy ez a kép összejön de összejött! :))) 

Fantasztikus volt, ahogy szárnycsapkodásával felverte maga körül a port! :) Mindezt tőlem úgy 12-15 méterre...:D 

De valahogy mégsem kívánom vissza a hajnali sátorállításokat...Ennek egyszer s mindenkorra vége! :D Találtam egy remek helyet, nagyon közel a faluhoz... gyors egyeztetés a tulajjal és igen! Máris kint egy régi régi lesem egy új fácános helyszínen! :) Köszi Judit! 

Persze tavaly is volt fix lesem fácánokra. Nem is túl messze. De sajnos nagyon zavart volt a hely, nem messze volt egy sokat használt földes úttól. Jó párszor kiültem hajnalban, de hol kóbor kutyák zavarták meg a kis rétet, hol futó emberek, hol pedig vadászok... A másik bajom, hogy a zöldülő fű nem adott számomra kielégítő környezetet. Valahogy a felkelő nap sárgás színe és a zöld fű nem passzolnak össze ellenfényben...Sokáig kellett a csúszkákat húzogatnom, hogy végül megfeleljen az elvárásaimnak a kép, amit ebben a lesben sikerült készítenem, mert hát azért sikerült itt is elkapnom egy kakast..:) 

A lesről annyit, hogy egy 1,25x1,25 méteres kis OSB kunyhó, alul lőnyílással egy patak mellett húzódó fasoron a rétre nézve...

Itt épp nem látszik, de tényleg kicsinyke belülről...

A sok kiszórt kukorica azért megtette hatását, rendre kijöttek a tyúkok és felcsipegették... Velük tartott persze kakaska is.... Már csak szinkronba kellett hozni magamat, a napfényt és a fácánokat... Egy szép verőfényes hajnalon ez is összeállt ! :) :

Mondanom sem kell, hogy sündisznó módjára össze kellett magam gömbölyítenem, hogy alul a Canon 1DX keresőjébe bele tudjak nézni... kéne már egy kihajtható LCD Canonéknak is a felső kategóriába....

Elárulok egy titkot ismét...:)  Talán nem is nagy titok, de tapasztalatlanabb fotós kollégák talán hasznosíthatják. Mi alapján választom meg a helyet? Az első dolog, hogy mikor fogok fotózni belőle és mit? Pl hiába van a közelemben lakott szalakóta odúm, a szalakóta csak június közepén lesz aktív, fotózható, akkor pedig bennem már kevés fotós parázs ég...:/  Szóval én tavaszi "gyerek" vagyok, tavasszal pedig a környékünkön leginkább (kivéve a tó) fácánt, nyulat, őzet lehet fotózni. Nos ezeknek az állatoknak tavasszal két dologra van szükségük: búvóhelyre és kajára. Tavasszal amikor a mezőgazdasági kultúra még nem nyújt védelmet és mindenhol csak kopár szántó...a gazos, nádasos helyeket szeretik. Kajáról pedig akár magunk is gondoskodhatunk... Figyelembe kell venni még a fény irányát és persze hogy lehetőleg olyan helyen legyen a les, hogy a helyi indián lakosság ne akarjon az OSB vel már aznap este tüzelni... NA ez a nehezebb.... de kis helyismerettel megoldható. Szóval én idén a gazos helyekre adom a voksom..:

Jut eszembe a képről..  Biztos feltűnt már, hogy a képeken szereplő autóm se nagyon szerepelt még a blogomban... Pedig megvan már pár éve...Nos, ő egy öreg Mercedes G osztályos... :) Nagy vágyam volt egy ilyen, 43 éves koromra végre sikerült összespórolnom rá...:)  Eszembe jutott egy vicc erről...... Két barát beszélget, mondja az egyik:

-Te figyeld annak a fazonnak milyen Ferrarija van! Biztos összelopta....!

-Honnan tudod? Lehet csak spórolt... Neked is lehetne ha nem cigiznél!

-Hát persze... és te cigizel? 

-Háát, én nem....

-Akkor hol a Ferrarid? 

:D 

Napi 1 doboz dohányáru az kb 1300 Ft... x 365 x 20 év... = 9 490 000.- Ft .... csak mert mindig is szerettem a matekot..:)  Fele se volt az öreg terepjáró, igaz kellett pár dolgot cserélnem rajta, hogy a fiatalos lendület újra úrrá legyen a technikán...:) Kapott egy OM606 motort (200LE) + nagyon sok minden fel lett rajta újítva. Azt mondják az egyik legjobb terepjáró, 3 diffizár , felező stb...szinte el se tud akadni...  mondom szinte... mert nekem már ez is sikerült...:D 

Elképesztő kenőmájas volt a talaj... A mentésemre hívott Patrol meg sem közelített, csak egy magasabb szárazabb pontról nyújtotta a csörlőjét felém.... Pont elég volt.... sebaj...ami tegnap tragédia, az mára kaland ! :D igaz , hogy ráment a január 1.-ém....  de csak kihúztuk....

Na ő az én "Ferrarim"..:

Ha már technika....szintén újdonság nálam...: Idén váltok ! Igen, teljes fotós rendszert váltok. Az eddigi Canon tükörreflexes rendszert felváltotta (folyamatban) az Olympus MILC részlege. Lehet sokakat meglep ez a dolog, dióhéjban összefoglalom a lényeget és amit eddig tapasztaltam: kisebb, halkabb, gyorsabb, pontosabb , ezer szolgáltatás és remek képminőség. Konkrétabban egy Olympus OMD-M1 MKII t vettem , igaz fő objektívemnek a madarakra továbbra is marad a régi nagy vasdarab a Canon 400 2.8 II es amit a vázzal egy konverterrel kötök össze. 

Sajnos eddig csak az udvarban tesztelgethettem a technikát, de már szerelmes vagyok belé! :)  Elképesztően pontos az AF, nagyon gyors a gép (60 azaz hatvan kép/sec!) , nagyon gyors adatfeldolgozás, nagyon halk! azaz nulla hang..., olyan szolgáltatások amikről a Canon os tükrösök álmodni sem mernek...: beépített stabi a vázba, ProCapture mód: már az expo gomb lenyomása előtt készít 14 képet, amit aztán folyamatosan frissít az expo gomb lenyomásáig.., nagy felbontású kép: több fotóból készít egy 50Mp es képet..,  stb stb... Szerintem a Canon is tudná már ezeket, de a gyár nem akarja gyorsan elsütni a puskaporát... szeretné lassan kihúzni a fotósokból a forintokat..ez pedig nem én leszek... Bár csak teszteltem még de azt gondolom, hogy élesben is remekül együtt fogunk működni... A tavaszi hónapok választ adnak rá, magam is nagyon várom...

A következő bejegyzésben tovább folytatom a technikai vonalat. Kicsit olyan vagyok (voltam) mint anno a németek a II. világháborúban... Titkon dolgoztam én is ezerrel technikai újításokon, amitől a megváltást vártam, de már most elárulhatom , sajnos az én "csodafegyvereim" sem hozták meg számomra a várt áttörést.... idén viszont újra leporolom őket...

folyt. köv...