Szerencsére nem a rám szabott börtönbüntetés ideje, hanem az utolsó írásom óta eltelt idő , az ennyi... :) Aki ma ezen a világon él, nagyon jól tudja, hogy ennyi idő alatt óriási változások menne végbe nem csak a nagyvilágban, hanem saját kis életünkben is. Igen, nálam is. Hogy sajnos vagy nem sajnos, azt sokszor nem tudhatjuk akkor és azonnal, de az idő majd mindenre választ ad... Sokszor írtam már, hogy e napló egyrészt szól majd az "öregkori önmagamnak", másrészt a jelenben azoknak az embereknek, akik sorsommal, szenvedélyemmel, fotóimmal, írásaimmal valamennyire azonosságot éreznek. Nem vagyok "magamutogató" ember, közösségi platformokra is ritkán rakok ki bármit is... és hogy őszinte legyek, engem sem különösebben érdekel , hogy ki mennyire rohadtul boldog, mit eszik és merre jár.... de ez a napló picit más. Nem kényszerítek senkit sem, hogy ebédidős "görgetés közben" belém botoljon... viszont szeretnék öreg koromban jót mosolyogni fiatal kori önmagamon, szeretném ha nem tűnnének el a régi kalandjaim, emlékeim, érzéseim , ezért pár sorban, képben mindenképpen megemlékeznék erről az időszakról is. Aki csak a fotós dolgaimra kíváncsi, megértem és meghagyom neki a görgetés jogát.. Lent tali! :)
Ha valaki követője volt a blogomnak, tudhatta, hogy nagy törés volt életemben anno 2015 ben a válás. Számomra akkor felért a totális pusztulással. Akkor. Egy idő után rájöttem, hogy túlélő típus vagyok..:) Ami ma tragédia, holnap kaland. Volt is belőle bőven... Mit csinál egy frissen elvált férfi? Igen, vesz egy motort...:)
például...és megteszi azokat a dolgokat, amikre mindig is vágyott, de nem tehette meg és itt nem csak anyagi dolgokra gondolok.. Mert abban egészen biztos vagyok, hogy nincs a földön olyan ember, akinek minden megadatott, aki mindent elért, akinek mindene megvan, aki nem gondolná azt néha, hogy tökéletesen makulátlan az élete. Mindenkinek van valami, amit a jelenlegi élethelyzetében nem kaphat meg, tárgy, személy, cselekedet, érzés...sőt, olyan dolog is akár , amit nem is sejt, hogy jó lehetne, csak akkor ha már "megkapta".... nekem ez ilyen volt....akkor szabadságot kaptam, minden előnyével és hátrányával együtt, mert hát az is van bőven... Az első két évben azt tettem, amit szerintem a legtöbben tettünk volna. Éltem, megéltem. Hol egyedül, hol pedig a gyerkőcökkel. Jöttek mentek bulik, koncertek, lányok stb...:) Aztán volt aki jött és maradt... Kalandnak indult, egy itt maradt fogkefével folytatódott, majd életem legszebb évei követték. De mint minden láng, az évek alatt ez is elhalványult... pislákolt még egy ideig, küzdött, de nem éledt újra...elaludt....de nem hamu maradt belőle, hanem egy valódi gyémánt...:)
Teljesen máshogy fogom fel most a dolgokat mint régen. Nagyon nagyon szeretem az életem. Mindent amim csak van. Ma már tudom, hogy anno a válásom életem legjobb dolga volt, ami történhetett velem! Nem csak az új családtag és a sok megélt dolog miatt, hanem mert az életem teljesen más irányt vett általa! "Miről beszél ez a csávó?" Kérdezhetitek....Elmagyarázom...:) Az anno ellaposodott, egyhangú hétköznapjaim helyett, ma olyan dolgokat élek meg napi szinten, ami számomra a maximum. Mire gondolok? Arra, hogy pl -mint régebbi bejegyzésemben is írtam- megismerkedtem a szikla és a sport mászással... ami mára teljesen felforgatta az életünket. Igen, -tünket, mert a lányom is megfertőződött olyannyira, hogy mára U15 ös boulder válogatott lett belőle a hat év alatt... Az, hogy heti 3-4 alkalommal együtt edzünk és ugyanaz a sportunk, a szenvedélyünk, rendkívül összekovácsol bennünket. :) A köteles szikla mászás pedig egész családunk szenvedélye lett, "kisfiam", aki immáron nagyobb mint az apja... a rendszeres heti thai box mellett a legfontosabb "részlet" ebben, hiszen kölcsönösen szó szerint egymás kezében az életünk...:)
Kedvenc helyünk a Kis-Csókakő... a nagy torony tetején található izgi kis fém ládikában egy apró könyvecske található... mindig írunk bele egy kis emléket ha itt járunk...:)
Sportunk sok edzéssel jár természetesen. Hogy minél kevesebbet kelljen bemenni edzeni a városba, készítettünk egy edzőfalat a kertbe...:)
Hát nem gyönyörű ! :)
Nagyon jól összehozza a családot a közös mozgás... nem lehet elég időben elkezdeni...:)
...mint ahogy a fotózást sem...:
Az évek alatt rengeteg versenyen is jártunk... imádok a kis csajjal bandázni, új városokat felfedezni, mondhatom a legjobb barim lett...:)
Szóval az életünk része lett a mászás....és háát izé....ennél szerényebben nem tudom leírni, de 2022 ben bizony Senior bajnok lettem boulder mászásban...:)
..de az igazi favorit a lányom... sorra nyeri a versenyeket idehaza... külföldön (Ausztria, Csehország...) pedig a dobogót ostromolja -még mindig- a legalacsonyabbként....
Persze nem csak lányom van és nem csak a mászás... ahol tudok csempészünk az életünkbe élményeket, mellyel jól teleírhatom a blogom és 30 év múlva jól mulathatok rajta....:) Pl amikor beborultunk a Dunába a kajakkal, na az nem volt vicces kicsit sem... meg fennakadtunk a Tahi híd alatt az uszadékfákon atom sodrásban... rajtunk volt a para rendesen!... :) szerencsére megoldottuk ezt is, az Égiek fogták a kezünket...kösziiii ! :)
De voltunk jet ski-zni, vízi ernyőzni a Tiszán , koncerteken, síelni stb...
Nem untatva az olvasót, de kiemelve a lényeget, egy átlagos családban megvan az a fajta mechanizmus, hogy anya általában mindent megold... bevásárlás, kaja, ruha, programok, kötelező dolgok, apróságok stb... a férfi dolgozik és legtöbbször amikor fáradtan hazamegy, semmire nincs se kapacitása, se ereje, se kedve.... max tv elé beülni vagy telózni... amióta "egyedülálló" apa vagyok, sokkal közvetlenebb a kapcsolatom a gyermekeimmel... brutto kevesebb időt "vannak mellettem" de olyankor netto sokkal többet és "szorosabban" vagyunk együtt. Szeretem, hogy minden "gondjuk, bajuk"-ban ilyenkor rám számítanak és számíthatnak. Ma már értem, hogy a dolgoknak miért kellett így történniük....
--
Na de fotózzunk is egy kicsit, elvégre ez egy fotós napló is...
Mindjárt kezdek egy madárral,,, ilyen közelről még sohasem fotóztam, szó szerint "házhoz", azaz a nappaliba jött ! :D ...a kéményen keresztül...:)
Mondanám, hogy bár minden madárfotó ennyire könnyen menne, de inkább ne....:) A kis kuvik szerencsésen megúszta és azóta is hálásan ordibál esténként a szomszéd ház tetejéről...:)
Na de a képeimet csak ritkán készítem a nappaliból, leginkább leseket használok az állatokhoz való közel kerüléshez. Először is egy nagyon rossz hírrel kezdem. Saját kezűleg átalakított, évekig használt fotós csónakomat (melyből a legszebb képeimet készítettem) sajnos voltam olyan hülye hogy kint hagytam a nádasban a tónál, "úgyse veszi észre senki" alapon...észrevették, ellopták...:((( nagyon megsirattam bevallom.... Hogy kinek kell egy 50 ezret sem érő műanyag pici csónak, azt nem tudom... Aztán a rossz hír 2.0 ....: Eddigi legfontosabb "vadászterületem" sajnos gazdát cserélt. Igen, eladták a szecsői tórendszert. :( Az új tulaj -bár nagyon kedves rendes ember- de nem szeretné folytatni az évtizedek óta tartó halgazdaságot... ha nincs hal, nincs madár.... Ennek kb 2 éve már. Nem csak hogy nem voltam itt kint fotózni, de az egyes tavat benőtte a nád teljesen.... a 2 es 3 as tóban van némi víz, de táplálék híján tized annyi madár sincs mint fénykorában...
Fogalmam sincs mi lesz, viszont megkerestem és felújítottuk Imivel meg Pistivel az úszó lesemet.... nem akartam veszni hagyni....ilyenkor jön rá az ember, hogy ebben a hobbyban nem csak maga a fotózás a jó, hanem egy lesépítés, felújítás is lehet nagyon jó élmény, sok röhögéssel, kínlódással, együtt szívással a barátokkal.....köszi srácok ! ...:))
Ebben az állapotban találtam rá a nádas közepén a lesre...:
Elkezdődött a munka..:
..és íme a rettenthetetlen rozsdamaró csapat ! :D
...tüzet raktunk...patakban mosakodtunk...
...azóta sem ettem ilyen jóízűen bükkfán füstölt , lángon érlelt ,csípős debreceni kolbászt jó koszos kézzel! :D
Gondos "bitumines gumis" rozsdavédelmet kapott...:
Kövi alkalommal pedig elkészült a felépítmény is rá...:
Ma már leálcázva áll a leengedett tómederben... hogy mi lesz a sorsa? Csak a Jóisten tudja... talán egyszer még lesz értelme hajnalban beülni...
A másik fontos lesem, a toronyles. Utolsó bejelentkezésem óta megjárt pár helyet...:
Most éppen egy kis erdőfoltban pihen....
..rajta oduk...
Szóval idén az egyik ötletem a fenti toronyles... A másik pedig a szintén évről évre vándorló "fácános" lesem...:
A tavalyi helye madár szempontból kifejezetten jó volt. Kiszámíthatóan érkezett a kakas és elég közel is volt... azaz néha túl közel...:/ Volt hogy éppenhogy belefért....
...és volt hogy lemaradt valamely "alkatrésze"...:
De ha napkelte után érkezett, akkor viszont a háttér és a fények nem tetszettek... :
Az előző helyen jobbak voltak a fények, ezeket a fotókat még ott készítettem..:
... itt viszont ritkán jött a kakas mert nyíltabb helyen volt. Így aztán még egy kicsit odébb rakva, pont szembe a felkelő napnak, remélem idén már jó helyen lesz...:)
Első vendégem egy nyúl volt az új helyen...:
..aztán jött egy kakas is kövinek, de még nem tudja, hogy hol kell "kakatolni"... hogy minden klappoljon a jó képhez...
Nem gond... várunk... még csak most indul a szezon...
....
A fenti két hely nagy reménységem az idei fotós szezonra, de van egy titkos favoritom még a tarsolyban...:) Tavaly kezdtem el a projectet annyit elárulhatok...... nem kuvik, köze van a bagolyhoz és a nappalihoz is....:) folyt köv...
