A Kecske sziget

Nem telik el nap, hogy ne nézegetném a csónakom...:)  Nem csak nézegetem, símogatom..belefekszem...elképzelem, ahogy tavasz van...hajnal...még sötét..csendben ringatózok a tó közepén ..mindenfelé pára....épp ébred a természet, csak a kacsák hápogását hallani a tavon...picit később a felkelő nap szemben átbukik végre a fasoron és bevilágítja a hajnali tó párás vizét és akkor az előttem lévő szárcsák hatalmas balhéba kezdenek...csak úgy fröcsög a víz mindenfelé ...kattog a gépem ezerrel....:)
Brrrrrrrrrrrrrrrrrr ! Ébresztő ! Tél van !!
Tél. Ilyen lehangolóan még talán sosem mondtam ki ezt a szót. Mert ez a tél most nem az a tél. Nincs hideg, nincs hó, csak sár, köd, semmire sem jó zavaros idő.
Ám tegnap óta valami megváltozott, a hőmérséklet drasztikusan elkezdett csökkenni, és ma reggelre le is esett egy "komolyabb" 6-8 cm es hótakaró. Na! Lehet menni az erdőbe fotózni. Ám én fejben nem itt vagyok ! Hó ide vagy oda, én már elterveztem, hogy ezen a hétvégén bizony a Dunára megyek és ebben az elhatározásomban még 8cm hótakaró sem tántorít el. A célpont természetesen az északról hozzánk telelni jövő vízi madárfajok, melyekkel "teli van a Duna"..:)
  Tegnap este bújtam a google mapsot.. Hová kellene menni ? Az biztos hogy Bp től Vácig valahova. Az is biztos, hogy a keskenyebb Szentendrei-Dunaágat választom a szélesebb Váci helyett és az is, hogy valami izgalmas-szigetes-tekervényes helyre vágynék...
Aztán rábukkantam egy oldalra, mely a Duna szigeteire "szakosodott", ajánlom mindenkinek:

www.dunaiszigetek.blogspot.hu

Részben e miatt, részben magamtól a "Kecske sziget" nevű helyre böktem rá a térképen , ami Tahitótfalu mellett van...:

Dacolva a hóeséssel, reggel elindultam...
Hihetetlen volt számomra, hogy Nagytarcsánál még alig bírtam felmenni a havas dombon, mikor Bp szélébe értem meg a havat mintha elvágták volna !
A Megyeri hídon átmenve észak felé fordultam...

Nem ismeretlen számomra a környék, Leányfalusi kis faházunkban gyermekkoromban rengeteg időt töltöttünk el. Kirándultunk, horgásztunk, fürödtünk a Dunába..Azóta persze nagyon megváltozott a környék, szerintem előnytelenül...
Igaz , hogy sokkal modernebb, szebb lett minden, de jól látszik, hogy minden cm2 t az ember ural. Minden kiparcellázva, lezárva, eladva....autók tömege mindenfelé. Aki megteheti kiszabadul a városból, nyugalmat keresve magának és családjának a Dunakanyarban. Csak hát ahol sok ember keresi a nyugalmat egyszerre....na hagyjuk...
Vasárnapi kocogó emberből is sokat lehetett látni, "macipapi" és "zebramami" is éppen futnak...:)

Tahitótfaluban átmentem a hídon....

 

majd nem messze tőle balra lefordulva a földútra le is parkoltam...

Irány a Duna !

Szép helyen pakoltam ki a cuccaimat....

...ám az ember nyomai itt is csúnyán fellelhetők...
Ennyire tiszteljük a környezetet, a vén Dunát...:

Túltettem magam a dolgon és megpróbáltam a munkámra koncentrálni...
Kipakolás, berendezkedés, majd a Horthy vízre bocsátása következett...:

Hát rögtön az elején feltűnt egy földöntúli jelenség ! A Duna folyik ! :)
Felfelé indultam útnak a sziget felé...
Picinyke csónakmotoromat bedobtam a "mély vízbe"...szó szerint..
Az 5 fokozatból 3. ban konkrétan álltam egy helyben..:)  Aztán 5. be kapcsolva már megindította felfelé a hajót a Dunán...

Nem kellett sokat mennem, amikor is feltűnt a célpont...

 A Kecske sziget:

Ez a legizgibb része, a sziget csúcsa...:

 Persze belopóztam a mellékágba is, madarak után kutatva...:

Sajnálattal állapítottam meg, hogy elég kihalt a hely...

Sőt ! A mellékág nincs is teljesen feltöltődve vízzel ! Tehát jelenleg nem is sziget ez...
A mellékág nyugodt részén pedig be is fagyott...:

Így aztán visszafordultam és elhatároztam, hogy kikötök a sziget élő , dunai oldalán...

Nem volt egyszerű a kikötés, de egy darab kötéllel meg egy nagy szikladarabbal megoldottam, majd kényelmebe helyezkedtem (ha lehet ezt mondani..:)  ) és néztem az öreg Dunát...

Gyönyörű hely volt. Szinte éreztem, hogy ezen a helyen már régóta nem járt senki...hisz a Kecske sziget sose volt lakott hely...
 Szemben a Duna öreg fái...

és persze madarak is jöttek mentek, csak éppen a Duna közepén...mint ez a kormorán..:

vagy távoli magas fákon üldögéltek......

A túloldalon láttam inkább mozgást madár ügyben.

Aztán egyszer csak a hátam mögül a szigetről zörgött valami !!
Először azt hittem képzelődök... de aztán a bokorból kibújt két ember és egy kutya...:(
Kirándulók.... dejó..Miért pont itt ne lennének ??

Mérgemben felszedtem a horgonyt és a túlpartra indultam a madarak után....

Igen, áthajókáztam a Dunán, minden nehézség nélkül..:)
Felfelé indultam, inkább csak felfedezni a helyet...

Jó messze tőlem nagy bukók és kis bukók úszkáltak..

A part közelben egerészölyv kereste táplálékát..:

Egy rókával is összehozott a sors, ő már nem keresett semmit...:(

Sajnos az akkumulátorom gyengülni kezdett és a nap is kezdett alábbhagyni, éreztem, hogy el kell induljak visszafelé...

 De nagyon zavart, hogy egyetlen madaras fotót sem készítettem..:(
Így elhatároztam, hogy zavarás vagy sem, de megpróbálok rámenni lassan a madarakra, mit szólnak a csónakhoz? Hiszen ezek "bizalmas" északi fajok...hátha közel engednek, ha már a pár órás várakozás nem hozott eredményt...
Visszamentem a sziget mellé és hazafelé vettem az irányt. Útközben a Duna közepe felé kerceréce csapatot vettem észre, egyenesen feléjük tartottam...lassan mintha csak egy uszadék lennék....

Sajnos a csapat nem nagyon díjazta a közeledő hajót és szárnyra keltek már jó messziről...:(
Azért egy sorozatot elengedtem rájuk...:

Szépek voltak, de sajnos nagyon messzi..:(



Visszatértem a kiindulási ponthoz és pakoltam...a mai nap inkább szólt a kirándulásról, mintsem a madárfotózásról..
Hazafelé persze végig azon járt az agyam, hogyan lehet ezen a Dunán megtalálni a fogást ? Gondoltam , hogy nem adja magát egykönnyen holmi csónakos fotósnak, de azért mégis ki kellene találni valamit...
Nem jöttem rá a megoldásra...ha rájövök, ígérem beszámolok róla...

A Kormányzó...

-Mit kérsz ? - kérdezte tőlem a fiatal, 17 körüli lány unott képpel egy büfében a minap...
-Egy hamburgert sült krumplival és egy kólát.- válaszoltam neki.
Rövid idő múlva a pultra tette a visszajáró mellé és már "Tessék"- elte is a következő vásárlót...
-Én is köszi ! ...feleltem rá cinikusan, mert nem bírtam megállni szó nélkül, hogy olyan "kedvesen" és élettelenül szolgált ki, hogy szinte elnézést kellett volna kérnem, hogy zavarom...
(azt már mondanom sem kell, hogy a krumpli hideg volt, a kóla meg meleg...pedig nem vagyok egy nyűgös vásárló...)
Valahogy egyből beugrott a tegnap este, amikor a távoli Angliában dolgozó és éppen hazalátogató barátaimmal a jókedvű foci után leültünk egy még jobb kedvű sörre és azt találta mondani az egyikük, hogy "nehéz neki megszokni idehaza, hogy ha bemész egy boltba, olyan unottan és fapofával szolgálnak ki, hogy elmegy a kedved az élettől is...". Akkor nem feleltem rá na és erre tessék !
Sőt! Azóta jobban ki vagyok "élezve" ezekre a dolgokra és rá kell jönnöm, barátomnak sajnos igaza van....Gondolkodó embernek tartom magam és  próbáltam megfejteni a dolgot: Vajon mi lehet az oka az "általános" kedvtelenségnek? Hát persze, én is ebben az országban élek, látom mi történik. Látom, pl milyen jövőképe lehet egy 17 éves lánynak a büfé pultja mögött....kb nemsok.. Látom, hogy sok mindenkinek az anyagiak az elsődlegesek, persze, mert a stabil anyagi háttér adhat biztonságot, jövőt, kedvet, jólétet, . Jólétet, amire minden ember vágyik, mert az ember mindig jobbra vágyik. És hát azon is szoktam gondolkodni, hogy a jelenlegi lét is igen relatív. Élünk ahogy élünk kedves Országunkban, az élet tényleg nem mindig könnyű, de láttuk e már a "Welcome to India" című Nat.Geo műsort pl ? Ahhoz képest pl igen jó helyen állunk.. De persze Európától  -ahol fizikailag elhelyezkedünk- eléggé el vagyunk maradva.. Nem véletlenül vándorol(-t) ki közel félmillió magyar munkát vállalni külföldre....
De hol vesztettük el a fonalat, amikor egykoron virágzó közép európai hatalom voltunk ? Vajon hol volt az a sorsfordító pont a történelembe, amitől ma idehaza ilyen körülmények közt élünk, tőlünk alig párszáz km -re pedig olyan jólétbe? Vajon ki tudná megadni nekem ezen kérdésekre a választ?
---
---
Volt egy ember, akiről manapság keveset beszélnek, pedig a Hazának szolgálta életét...... Volt egy ember, aki bár a Hazának szolgálta életét, mégsem neveztek el róla szinte egyetlen utcát sem...Volt egy ember, aki....aki talán rosszkor rossz helyen született, mert az a pálya amit megírt neki a Sors, csak tragikummal végződhett, a saját sorsa és országa tragikumával....
Ő volt vitéz nagybányai Horthy Miklós, a Magyar Királyság kormányzója 24 éven át...
Nem akarom leírni életpályáját, akit érdekel könnyen utána kereshet, de annyit feltétlenül leírok, hogy öt nyelven beszélt, hogy Ferenc József szárnysegéde (első embere-i) volt, hogy az Osztrák -Magyar Haditengerészet főparancsnokává nevezték ki, hogy végigharcolta a flottával az első világháborút és az ezt követő proletárdiktatúra összeomlása után ő szilárdította meg a hatalmat, (magyarul úrrá lett a káoszon...), és a második világháborútól ameddig csak lehetett távol tartotta az országot... Ameddig csak lehetett... De egy idő után nem lehetett...mert fizikailag "rossz helyen voltunk", és a két tűz közé estünk, nyugatról a náci rémuralom, keletről pedig az orosz "mégrémebb uralom" közeledett az ország felé...ezt már nem lehetett kitaktikázni. A németek megszállták az országot, a nekik ellenszegülő Horthy helyére pedig a nyilasokat tették.
Nem akarok történelem könyvet csinálni a blogomból, csak szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem minden úgy volt, ahogy az elmúlt 70 évben tálalták nekünk....és sokszor teszik még ma is.
Horthy legnagyobb "bűnének" a magyar zsidóság deprotálását mondják ellenzői...holott az első alkalommal ő maga akadályozta ezt meg, másodszor pedig már nem volt hatalom a kezében..  Álljon itt erre bizonyságul, Kenderesen az újratemetésére "kapott" emlék koszorú a "hálás zsidóságtól" :

És hogy valóban nem volt háborús bűnös, arra a legnagyobb bizonyíték, hogy az akkori ellenfelei is ismerték és tisztelték, ezáltal nem is került a halálra ítélt legyőzöttek sorába...élete utolsó éveit Portugáliában töltötte, ahol megírta emlékiratait. Ebből az életrajzi könyvéből sok minden érdekességet megtudhatnak a téma iránt érdeklődők..:

És hogy hogyan is jön Horthy Miklós az én 21. századi természetfotós naplómba ? Hát úgy, hogy mivel nem neveztek el a Kormányzó úrról semmit , hát én most -tisztelegve emlékének- megteszem ! :)  Nemrég elkészült fotós cirkálóm így hát róla kapta a nevét ! Íme a Horthy természetfotós hadihajóm....:D

No de ne szaladjunk ennyire előre....
Hogyan is jött ez az ötlet ?
Hát úgy, hogy rengeteg idióta és őrült próbálkozást tettem már arra, hogy a kedvenc tavamon a madarak közelébe kerülhessek. Hiszen ez a jó képek titka ugyebár...Régebbi olvasóim nagyon jól tudják miről beszélek: hajnali nádasba ülések mellcsizmában,  fotós leshely készítése szűk hordóba...les tetejére, fotózás elmerült les belsejében úszó raklapokon.... stb...
Egy ilyen hajóval ez mind kikerülhető , jobb és kényelmesebb lenne.
Az idei enyhe tél pedig hagyott időt a cselekvésre..(sajnos..)
Így esett, hogy a tavasz helyett már most elkezdtem a hajót csinálni. Azaz csinálni akartam...vaslemezből...ugyanis egy kandalló üzemben mint ami nálunk van, minden vasból készül..:D  Ám ez mégis kivétel lett, egyik ügyeskezű emberem bevállalta az üvegszálazást és ötletére egy olcsóbb csónak vételével kezdődött az immáron átalakítás hadművelet...:
Hihetetlen, de a netet böngészve, alig két háznyira találtam meg a nagy Őt...

Persze rögtön le is kellett tesztelnem, hogyan merül, kell e valamit is rajta átalakítani ??

Kellett.... Nem is keveset...
Ami az eleje, most az lett a vége. Ami a vége, az lett az eleje...:)  Kell a nagyobb hely a kilátás végett.
A végére persze csónakmotor felfogatás, az elejére ablak... a négy sarkába pedig rögzítési pontok kellettek egyrészt a fixáláshoz, másrészt a leskunyhóm rögzítéséhez....Az alját lyukasztani, újra mindent üvegszálazni......
Szóval a látszat ellenére bőven volt vele munka...sajnos sokkal több mint amire számítottam, sok sok hétvége szaladt el vele...:
Fúrás, faragás...

üvegszálazás....

Aztán csiszolás....

 Szórógitt és festés...:

 

a felirat már a célegyenesben került rá.....

 

és végre kész !!!!

Kovács Imi barátom segítségével a főpróba egy Vác melletti öbölben volt... Igazából csak az egész mechanizmusára voltam kíváncsi...hogy s mint viselkedik, na meg hogy mit kell még rajta csinálni, hogy szezonra tökéletes legyen...de ha lesz madár, hát legyen, lefotózom......:)
Imi mondta, hogy "úgy 100métert kell vinni" a holtágig... Én meg mondtam, hogy "nem baj, kb 50kg, elvisszük!" ..........:DD

Itt éppen tizedszerre álltunk meg....: a 100méter 300 lett....az 50 kg meg kb 100...:D

Azért persze odaértünk vele és hát mit mondjak...meglepően jó lett !
Madarat ugyan nem fotóztam...de bizton állíthatom, fogok még belőle..
Kezesen viselkedik, a pici elektro motor szépen halkan viszi a testet, a süllyedése is pont megfelelő, egyszóval pár apróságot leszámítva minden rendben !
Azt hiszem, még sosem vártam ennyire a tavaszt !!...:D